szerda, november 22, 2017

Egy kis mese....

Két rövid történetet akartam leírni, de az egyiket egyből kilőtte google barátunk :).

"Hogy a növényt elterjessze, Parmentier ravasz cselhez folyamodott: meggyőzte XVI. Lajos királyt, hogy egy 40 hektáros földterületen krumplit ültessenek, és azt szigorú katonai őrizet alá vegye. A környék földművesei kíváncsiak lettek, hogy mi az az érték, amit ennyire őriznek, és amikor szándékosan felügyelet nélkül hagyták a krumpliföldet, a lakosok "ellopták " a gumókat és elültették azokat a saját földjeiken. Ily módon terjedt el a krumplitermesztés Franciaországban; persze akkor már tudták, hogy a gumója az ehető rész."

Igaz én úgy hallottam hogy nálunk volt és Terézia tette, de a lényeg szempontjából végül is  mindegy, az idézett blogon meg egyébként is sokkal szebben megszerkesztve lehet olvasni - szerintem - érdekes dolgokat a krumpliról. A rendszerbevezetéssel kapcsolatos rész meg sikerült így is felvillantani. (Minden új iránt ellenállás van, vele kapcsolatban félelmek, kellenek a kreatív, átmeneti ötletek a kezdetekre.)

 

A másik történet egy kedvenc, elég régi, még múlt évezredbeli fabulám. (Az hogy gyakran állatok szerepelnek benne, nem jelent kizárólagosságot ;-).)

Sokszor elmeséltem már. Egyszer amikor a vonaton meséltem egy ismerősnek, a leszállás előtt fejeztem be, ő még lelkesen mondta hogy tudom ám kikről mesélsz, fel is tudom sorolni a neveket... Hiába mondtam neki, hogy ez csak egy kitalált történet, ő ragaszkodott hozzá hogy tudja a forrást is :D..... (Nem találom a linkjét annak a nagyon jó francia filmnek amiben egy szőlősgazda örökségéről van szó.)

 

Na szóval. Tegyük fel hogy van 10 parasztgazda. Mindenkinek szüksége volna magtárra, de egyedül fenntartani necces. Nincs is egy darab sem...

  • Egyszer csak közülük az egyik, vagy kívülről valami értelmesebb felfedezi az igényt, és saját pénzből + kölcsönből épít egyet.
  • Először mindenki kikacagja, és természetesen senki nem köt vele üzletet.
  • Aztán külön külön felkeresik, egyedi alku kellene. 
  • Lassan teljes kapacitáson dolgozik a magtár, megkerülhetetlen, a költségek megtérültek, már komoly haszon is akad.
  • Mindenkinek szüksége van egy magtárra, de már van egy.
  • Na de azé a gazé. :)
  • Vegyük el, vagy építsünk másikat, vagy legyen bármi, adja ingyen az a mocsok a szolgáltatást, de ez borzasztó, ki vagyunk neki szolgáltatva, fujj......

 

Van már egy magtár, de az alapprobléma maradt..

Az a 10 gazda akkor sem, és most sem képes összefogni, közösen, értelmesen gondolkodni....