szerda, november 22, 2017

vonatjegy

Tavaly - illetve most már tavaly előtt - karácsony környékén az egyik druszám - aki annak idején hívott vissza a MÁV-hoz - felhívott és érdeklődött hogy hogy vagyok.

  • Most jövök Horváth Ati temetéséről, a kutyám tegnap hunyt el, tudod hogy elváltam nemrég, hogy lennék?
  • Akkor megforgatom benned a kést. A MAVI megcsinálta végre a kedvenc ötletedet, QR kóddal, ahogy kell.

Hurrá, gondoltam, végre..... Itt volt az ideje :D.

Az egyik kedvenc íróm Rejtő Jenő. Az egyik regényében - a végül is negatív szereplő - "hős" Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója. Ha negatív szereplő, ha nem kedvelem a figurát....

 

Húsz év nem kis idő.... Még 1991-ben "támadtam" meg fentebb említett druszámat azzal hogy mi a bánatnak állnak az emberek sorba jegyért.... Nem volna egyszerűbb ha lenne egy mágneskártyájuk, amivel jeleznék hogy hol akarnak felszállni, a vonaton hogy ott vannak, amikor meg leszállnak, akkor meg azt. Ha valami kimarad, akkor végállomástól számít. Akkoriban még nem volt ennyire "online" a világ, kis hazánk meg pláne nem, ezért havi elszámolásra gondoltam.

Szegény Brunáczky Attila, nagyon sokat hallgatta ezt tőlem akkoriban, pedig nem az volt a feladatom, mondanom se kell. Azért a cikktörzzsel is foglalkoztam én, ha már az anyagosoknál kezdtem bele a munkába.

 

92-ben elmentem szerencsét próbálni az üzletibb szektorba. Egyszer csak (93 decembere körül) csörög a telefon, Attilám. 

  • Te házaltál annak idején valami automata jeggyel kapcsolatban. Lehet hogy érdekelne bennünket, igaz nem az utasoknak, hanem a dolgozóknak mert tb-t kellene fizetni a szabadjegy eszmei értéke után, ami 5 mrd forintra rúgna évente, és a dolgozók zöme a töredékét nem utazza le ennek. Azt már necces volna bevezetni hogy mindenki vegyen személyzeti jegyet, de a te ötleted pont megfelelő volna. Később persze akár az utasoknak is jó lehetne. Tudnál egy rendszerterv vázlattal előállni, de elsősorban valami költségbecsléssel?

 Akkori árakon kb. 800 millióból (HUF) fel lehetett volna szerelni az olvasó berendezésekkel, hordozható számítógépekkel a MÁV-ot. Gondolná ma valaki hogy az IBM-nek akkor volt kézre szerelhető "táblagépe", hm :D? Negyven megás vincseszterrel :D.

Tekintve hogy spóroltak volna legalább két milliárdot, kevesebb mint fél év alatt térült volna.

Ha meg nem egyezett volna a vasút meg a kormány. Mivel a MÁV befizet a konkurenciának, ezt a kérdést ad acta helyezték. (A diesel üzemanyag tartalmazott útadót is, amit nem nagyon vesznek igénybe a mozdonyok, ugye....)

Úgyhogy miután telekörmöltem néhány oldalt, kértem árajánlatokat, el kellett ezt feledjem. 

Túl szép is lett volna hogy igaz legyen, lássuk be :D. (Később úgyis jönnek nagyobb csavarok....)

 

Aztán egyszer csak visszaavanzsáltam a vasúthoz. Volt dolgom épp elég, nyilván nem nyomultam a jeggyel kapcsolatosan. Jó, néha néha felvetettem barátok közt ;-).

Már túl voltunk a KPG-n, valamint az önköltségszmítós projekten is, a második diplomámat is abszolváltam rég... Az autóklubosok miatt le kellett mennem Debrecenbe. Akkor még Pesten laktam, intercity, két óra, nem nagy ügy, gondoltam.

Egy órával a vonat indulása előtt kimentem az állomásra. Vennem kellett jegyet, meg meg akartam látogatni a boltot is. De előbb a jegy. Öt perccel a vonat indulása előtt kerültem sorra. Majdnem lekéstem a vonatot. Az első osztályon ültünk összesen vagy öten. Ha már nem jutottam el a boltba, irány a büfékocsi. Nagyon rég volt, de még most is emlékszem rá hogy milyen jó túrós csuszát ettem. Rengeteg időm volt azon gondolkodni hogy ez mekkora baromság hogy a tényleg gyors és jó - akkor egy óra alatt leért Szolnokra a city, ma már nem ;-) - vonatra hogyan akarjuk felcsábítani a vastagabb tárcájú utasokat, ha egy órát kell állniuk sorba?

Olyan ideges voltam hogy ki is ötöltem a megoldást. Akkor még nem volt meg az elektronikus aláírással kapcsolatos törvény - 8 évet csúsztak vele ha jól emlékszem -, ergó egy kis csekkfüzet képezte volna az alapját az ötletnek. A fixa ideám az volt hogy akár a vonat lépcsőjén, telefonon meg tudja rendelni a honpolgár a helyjegyét, menetjegyét.

Le is írtam ezt kábé 6-8 oldalon - nekem nincs már meg, mert azt a példányt amit az egyik kedves kolléganő megőrzött, később visszakértem tőle mert a sajátom elhagytam és a vinyóm meg meghalt, szóval okosan azt is elkevertem -, ügyesen csak annyit aláírva hogy Kovács Attila.

Jó nem volt ez annyira pikk pakk mint most leírom, azért előtte gondosan megvitattam másokkal, a három példányos "csekkfüzetet" például azt hiszem Norbi sógorom javallotta.

A paksamétát lemásoltam, odaadtam ismerősöknek, valamint eljuttattam "anyánkhoz". Elvégre ő a pénzügyi vezérhelyettes, vagy mi. Ő tovább is adta. Aztán csend. Volt nekem más dolgom is, Libra bevezetés, mittudomén, lassan el is felejtődött.

Később jöttem rá hogy mi történhetett.... Ha negyvenezer Kovács Attila van egy országban, akkor ne csak a neved írd egy fontos dokumentum alá, csak azt mondom :D.

Mert az a dokumentum elüldögél egy íróasztalfiókban, és egyszer csak előkerül amikor szükség van rá. És megkeresik Kovács Attilát. Csak a MAVI-nál te nem dolgozol :D. (Sőt. Elhappoltam előlük a KPG-t ugye....)

Van ilyen ;-).

 

Amikor eljött az idő, megszülték végre a törvényt (2002? azt hiszem...), elővettem a kedvenc ötletemet megint. (Nem csak munka van, szórakozni is kell, nekem meg kitalálni dolgokat szórakozás, lássuk be....)

Nem kell már a csekkfüzet, az elektronikus aláírást már elfogadják, a pdf417-es kétdimenziós vonalkód meg már komoly múltra tekintett vissza. Úgyhogy kidolgoztam az akkori kornak megfelelő módszert. Persze nem érdekelt senkit, akkor már kapcsolatban voltam a MAVI-val, de süket fülekre találtam ez ügyben. Jó, ma már nem csodálkozom annyira hogy pontosan miért is :D.

 

Aztán felszámolták a BEIG-et. Alvállalkozója lettem a MAVI-nak. (Az volt a tervük hogy alkalmazott legyek, de ami elment a BEIG-ben, hogy cégem van, nem ment volna ott.....)

Hiába mondtam hogy engem ebben elsősorban az érdekel hogy a kedvenc ötletem megvalósításába akarok belefolyni, azt mondták hogy nincs most ilyen projekt. (Hmmmmm.... Nem mondtak igazat.)

 

KPG-t kiváltotta a freesoft/oracle, az autóklubnál lecserélték a programunkat SAP-ra, a VPE-vel egy hatalmasat buktunk, a cégem gallyra ment.

El kellett helyezkedjek.

A Rufftechnél remek csapat van, a munka is kedvemre való volt, Notheisz Gyuri a tetejében havi egy alkalommal meghallgatta az épp aktuális remek ötletemet. (Ők már túl voltak azon hogy minden jó ötletbe belevágjanak, majdnem csődbe mentek emiatt. Egyszer elmesélte az egyik remek ötletét - démonát ahogy ő fogalmazott, remekül megértettük egymást -, amikor elhűltem és azt mondtam hogy ez baromi jó ötlet, azt mondta hogy na az is a fiókban, csak hogy tudjam merre hány méter ;-)....)

 

Persze megint eszembe jutott a vasút. A facebookon már levéstem a sztorit, most ide nem írom le, a lényeg az hogy most nem a vonatjegy volt a fő csapásirány, hanem a jegyellenőrzés. Meggyőztem Gyurit, a volt gazdasági igazgatónkat, az egyik ismerőst a minisztériumból hogy az ötletem jó. El is mentünk a személyszállításhoz. 

Ahol akkora pofára esés várt.... Mikor megtudták hogy "nem áll mögöttünk" senki, csak az ötlettel, és az ötlet megvalósításával kopogtatunk - a la startup, bár annál több, mert még pénzt is szereztünk volna -, akkor fagyos hangulat, elköszönés, ennyi.

Van ilyen :D.

Az ötlet egyébként még most is jó, és szerintem még mindig nem csinálták meg, de 20 év nagy idő.

És őszintén szólva.....

Nem mondom hogy nem érdekel, mert akkor nem írtam volna le annak az öt embernek aki olvas :D.