csütörtök, szeptember 21, 2017

wifi igény

Az ötlet semmi, a megvalósítás minden.

Valaki megvalósíthatná az alábbi ötletet, mert idegesít hogy akad a wifi itt....

 

Persze az ember guglizik és talál is megoldást , vagy legalábbis ötleteket, de ez nekem kevés. Tudom hogy a faraday kalitka - kalitkaságából fakadóan - nehezen megvalósítható egy háztartásban, de valaki kipróbálhatná hogy menyire lenne hatásos egy vezetőből kialakított négyzetháló a falon - akár tapéta, vagy valami ilyesmi, nem akarok én szájba rágni mindent, nem megcsinálni akarom hanem használni szeretném ;) -, a belső oldalán meg valami olyan anyag ami visszaveri a rádióhullámokat. Hitem szerint a négyzetháló kiszűri a szomszéd wifit, de a mi jelünket - persze ez csak n-es esetén nyerő - visszaveri szépen. Persze ügyesnek kell lenni, ha túl nagy áram keletkezne, akkor nehogy felégessük a saját házunkat, de erre vannak a mérnökök, meg a tervezés.

 

Ha valaki megcsinálja, kérek mintát :D.

vonatjegy

Tavaly - illetve most már tavaly előtt - karácsony környékén az egyik druszám - aki annak idején hívott vissza a MÁV-hoz - felhívott és érdeklődött hogy hogy vagyok.

  • Most jövök Horváth Ati temetéséről, a kutyám tegnap hunyt el, tudod hogy elváltam nemrég, hogy lennék?
  • Akkor megforgatom benned a kést. A MAVI megcsinálta végre a kedvenc ötletedet, QR kóddal, ahogy kell.

Hurrá, gondoltam, végre..... Itt volt az ideje :D.

Az egyik kedvenc íróm Rejtő Jenő. Az egyik regényében - a végül is negatív szereplő - "hős" Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója. Ha negatív szereplő, ha nem kedvelem a figurát....

 

Húsz év nem kis idő.... Még 1991-ben "támadtam" meg fentebb említett druszámat azzal hogy mi a bánatnak állnak az emberek sorba jegyért.... Nem volna egyszerűbb ha lenne egy mágneskártyájuk, amivel jeleznék hogy hol akarnak felszállni, a vonaton hogy ott vannak, amikor meg leszállnak, akkor meg azt. Ha valami kimarad, akkor végállomástól számít. Akkoriban még nem volt ennyire "online" a világ, kis hazánk meg pláne nem, ezért havi elszámolásra gondoltam.

Szegény Brunáczky Attila, nagyon sokat hallgatta ezt tőlem akkoriban, pedig nem az volt a feladatom, mondanom se kell. Azért a cikktörzzsel is foglalkoztam én, ha már az anyagosoknál kezdtem bele a munkába.

 

92-ben elmentem szerencsét próbálni az üzletibb szektorba. Egyszer csak (93 decembere körül) csörög a telefon, Attilám. 

  • Te házaltál annak idején valami automata jeggyel kapcsolatban. Lehet hogy érdekelne bennünket, igaz nem az utasoknak, hanem a dolgozóknak mert tb-t kellene fizetni a szabadjegy eszmei értéke után, ami 5 mrd forintra rúgna évente, és a dolgozók zöme a töredékét nem utazza le ennek. Azt már necces volna bevezetni hogy mindenki vegyen személyzeti jegyet, de a te ötleted pont megfelelő volna. Később persze akár az utasoknak is jó lehetne. Tudnál egy rendszerterv vázlattal előállni, de elsősorban valami költségbecsléssel?

 Akkori árakon kb. 800 millióból (HUF) fel lehetett volna szerelni az olvasó berendezésekkel, hordozható számítógépekkel a MÁV-ot. Gondolná ma valaki hogy az IBM-nek akkor volt kézre szerelhető "táblagépe", hm :D? Negyven megás vincseszterrel :D.

Tekintve hogy spóroltak volna legalább két milliárdot, kevesebb mint fél év alatt térült volna.

Ha meg nem egyezett volna a vasút meg a kormány. Mivel a MÁV befizet a konkurenciának, ezt a kérdést ad acta helyezték. (A diesel üzemanyag tartalmazott útadót is, amit nem nagyon vesznek igénybe a mozdonyok, ugye....)

Úgyhogy miután telekörmöltem néhány oldalt, kértem árajánlatokat, el kellett ezt feledjem. 

Túl szép is lett volna hogy igaz legyen, lássuk be :D. (Később úgyis jönnek nagyobb csavarok....)

 

Aztán egyszer csak visszaavanzsáltam a vasúthoz. Volt dolgom épp elég, nyilván nem nyomultam a jeggyel kapcsolatosan. Jó, néha néha felvetettem barátok közt ;-).

Már túl voltunk a KPG-n, valamint az önköltségszmítós projekten is, a második diplomámat is abszolváltam rég... Az autóklubosok miatt le kellett mennem Debrecenbe. Akkor még Pesten laktam, intercity, két óra, nem nagy ügy, gondoltam.

Egy órával a vonat indulása előtt kimentem az állomásra. Vennem kellett jegyet, meg meg akartam látogatni a boltot is. De előbb a jegy. Öt perccel a vonat indulása előtt kerültem sorra. Majdnem lekéstem a vonatot. Az első osztályon ültünk összesen vagy öten. Ha már nem jutottam el a boltba, irány a büfékocsi. Nagyon rég volt, de még most is emlékszem rá hogy milyen jó túrós csuszát ettem. Rengeteg időm volt azon gondolkodni hogy ez mekkora baromság hogy a tényleg gyors és jó - akkor egy óra alatt leért Szolnokra a city, ma már nem ;-) - vonatra hogyan akarjuk felcsábítani a vastagabb tárcájú utasokat, ha egy órát kell állniuk sorba?

Olyan ideges voltam hogy ki is ötöltem a megoldást. Akkor még nem volt meg az elektronikus aláírással kapcsolatos törvény - 8 évet csúsztak vele ha jól emlékszem -, ergó egy kis csekkfüzet képezte volna az alapját az ötletnek. A fixa ideám az volt hogy akár a vonat lépcsőjén, telefonon meg tudja rendelni a honpolgár a helyjegyét, menetjegyét.

Le is írtam ezt kábé 6-8 oldalon - nekem nincs már meg, mert azt a példányt amit az egyik kedves kolléganő megőrzött, később visszakértem tőle mert a sajátom elhagytam és a vinyóm meg meghalt, szóval okosan azt is elkevertem -, ügyesen csak annyit aláírva hogy Kovács Attila.

Jó nem volt ez annyira pikk pakk mint most leírom, azért előtte gondosan megvitattam másokkal, a három példányos "csekkfüzetet" például azt hiszem Norbi sógorom javallotta.

A paksamétát lemásoltam, odaadtam ismerősöknek, valamint eljuttattam "anyánkhoz". Elvégre ő a pénzügyi vezérhelyettes, vagy mi. Ő tovább is adta. Aztán csend. Volt nekem más dolgom is, Libra bevezetés, mittudomén, lassan el is felejtődött.

Később jöttem rá hogy mi történhetett.... Ha negyvenezer Kovács Attila van egy országban, akkor ne csak a neved írd egy fontos dokumentum alá, csak azt mondom :D.

Mert az a dokumentum elüldögél egy íróasztalfiókban, és egyszer csak előkerül amikor szükség van rá. És megkeresik Kovács Attilát. Csak a MAVI-nál te nem dolgozol :D. (Sőt. Elhappoltam előlük a KPG-t ugye....)

Van ilyen ;-).

 

Amikor eljött az idő, megszülték végre a törvényt (2002? azt hiszem...), elővettem a kedvenc ötletemet megint. (Nem csak munka van, szórakozni is kell, nekem meg kitalálni dolgokat szórakozás, lássuk be....)

Nem kell már a csekkfüzet, az elektronikus aláírást már elfogadják, a pdf417-es kétdimenziós vonalkód meg már komoly múltra tekintett vissza. Úgyhogy kidolgoztam az akkori kornak megfelelő módszert. Persze nem érdekelt senkit, akkor már kapcsolatban voltam a MAVI-val, de süket fülekre találtam ez ügyben. Jó, ma már nem csodálkozom annyira hogy pontosan miért is :D.

 

Aztán felszámolták a BEIG-et. Alvállalkozója lettem a MAVI-nak. (Az volt a tervük hogy alkalmazott legyek, de ami elment a BEIG-ben, hogy cégem van, nem ment volna ott.....)

Hiába mondtam hogy engem ebben elsősorban az érdekel hogy a kedvenc ötletem megvalósításába akarok belefolyni, azt mondták hogy nincs most ilyen projekt. (Hmmmmm.... Nem mondtak igazat.)

 

KPG-t kiváltotta a freesoft/oracle, az autóklubnál lecserélték a programunkat SAP-ra, a VPE-vel egy hatalmasat buktunk, a cégem gallyra ment.

El kellett helyezkedjek.

A Rufftechnél remek csapat van, a munka is kedvemre való volt, Notheisz Gyuri a tetejében havi egy alkalommal meghallgatta az épp aktuális remek ötletemet. (Ők már túl voltak azon hogy minden jó ötletbe belevágjanak, majdnem csődbe mentek emiatt. Egyszer elmesélte az egyik remek ötletét - démonát ahogy ő fogalmazott, remekül megértettük egymást -, amikor elhűltem és azt mondtam hogy ez baromi jó ötlet, azt mondta hogy na az is a fiókban, csak hogy tudjam merre hány méter ;-)....)

 

Persze megint eszembe jutott a vasút. A facebookon már levéstem a sztorit, most ide nem írom le, a lényeg az hogy most nem a vonatjegy volt a fő csapásirány, hanem a jegyellenőrzés. Meggyőztem Gyurit, a volt gazdasági igazgatónkat, az egyik ismerőst a minisztériumból hogy az ötletem jó. El is mentünk a személyszállításhoz. 

Ahol akkora pofára esés várt.... Mikor megtudták hogy "nem áll mögöttünk" senki, csak az ötlettel, és az ötlet megvalósításával kopogtatunk - a la startup, bár annál több, mert még pénzt is szereztünk volna -, akkor fagyos hangulat, elköszönés, ennyi.

Van ilyen :D.

Az ötlet egyébként még most is jó, és szerintem még mindig nem csinálták meg, de 20 év nagy idő.

És őszintén szólva.....

Nem mondom hogy nem érdekel, mert akkor nem írtam volna le annak az öt embernek aki olvas :D.

 

 

SSD számítógép.....

Van egy Raspberry Pi-m. Nagyon rég vágytam valami hasonlóra, igazából már a múlt évezredben sem értettem hogy ha egy dsp egy dollár (jó, százezres tételben, legalábbis akkor), a linux meg kéznél, akkor miért nem csinál senki ilyet.

A második rendelésem érkezett meg végül is - az elsőt több hónapnyi várakozás után lepasszoltam a Ruffteches kollégáknak hogy tudjanak tesztelni -, hamar rátettem az xbmc-t, megmutattam a tanítványaimnak, meg a Futurionos érdeklődőknek. A srácok meg is izzasztották mindenféle galád divx-es videókkal, vitte tisztességesen. Csabi a sajátjával gondolom már régen a házát vezérli :D.

Nagyon jó dolog, keveset fogyaszt, meghajt egy hdmi-s tévét szépen.... Mégsem használom. Elrontották a "játékom". Ha valaki rákattint a linkre fentebb, akkor rájöhet miért. Értem hogy a tömörítési szabvány kidolgozása nincs ingyen. Azt is megértem hogy egy open source piacot megcélzó hardverbe nem rakták csak úgy egyszerűen bele. Illetve nem akarom megérteni.

No most majdnem nekiláttam jósolgatni, de nincs itt az ideje :D. Az egyik régi ismerősöm - mondanám hogy barátom, de egyben ügyfelem is és úgy nem illik ;) - tavaly azt mondta hogy annak idején nem tudta eldönteni hogy őrült vagyok vagy zseni. Sejtettem hogy ezt miért mondja, egyből riposztoztam hogy lehet hogy akkor is tévedett meg most is :D, valamint elképzelhető hogy neki is csak elment az esze ;-). Azt mondta hogy bevállalja :D. Merthogy annak idején meséltem neki az akkori heppjeimről, amik furának tűntek. Az aktuális vonatjegy értékesítési elképzelésemről, hogy kevés pénzért kellene engedni letölteni a zenéket - hol volt még az itunes akkor? -, szerintem a rola pótló is már képben volt akkor, no meg hogy automata parkolót kellene építeni, hogy hogyan lehetne egy példányos számlanyomtatást csinálni és hasonlók. Elvetemült gondolatok voltak. Mára már egy csomó a mindennapok része..... Azért majd később leírom amit most nem, nincs még rendesen végiggondolva, lássuk be. Meg a fentebb említett druszámnak annó azt mondtam úgyis hogy nem én akarom kitalálni a "tutit", de ha találkozni fogok vele, akkor tudni fogom hogy ezt kerestem. Ez lehetett az a pont  amikor kételyei támadtak, azt hiszem :D.

 No de kanyarodjunk vissza a témához. Imádom Korn Andris (oké, Dr Korn András, na) wiki bejegyzéseit olvasgatni. Nagyon hasznosak és jók. Tegnap valahol a mentés volt a téma, no meg hogy a RAID nem mentés......

R-pi ügyben teljesen más hasznosítási ötletem volt egyébként - majd azt is leírom egyszer talán -, de Guy (ez a ninckneve) amit írt, elgondolkodtatott. Szép szép hogy baromi nagy diszkeket használunk, építünk iszonyat teljesítményű gépeket amiket aztán apró darabokra osztunk, de ezzel aztán rengeteg bajt is szabadítunk a fejünkre. Több petabájtos fájlrendszereknél olyan gondok merülnek fel, amikre egyébként nem is gondolnánk.

 

Nem volna egyszerűbb R-pi-kből építeni tömböt, és a logikai leosztást már fizikai gépekre végeznék el ahol lehet? 200 w = 100 r-pi. 100 gigahertz, 50 gigabyte RAM, 10 gbit átviteli teljesítmény....

És 2 w-onként sklázható.....

De minek ehhez R-pi?

SSD-re épített számítógépdarabkák hálózatba kötve.

Rá is kerestem a guglin, de nem találtam. Persze ez nem jelent semmit, annak idején azt hittem hogy a mentési elképzelésem unikum, pedig a vmware már addigra meg is csinálta, mire nekem az eszembe ötlött volna :D.

Több száz - aránylag homogén, nem kívánhatja senki hogy pontosan felvázoljam mire gondolok, ahhoz több idő kellene, meg már lehet hogy valaki megtette, nyilván kellene hdd valamennyi gépenként - ilyen ssd gép csokorba kötésével ki lehet küszöbölni azokat a hibákat ami a nagyon nagy gép, nagyon nagy háttértár, leosztva sok kicsire-nél előjönne. Az olyan igényekre meg, amikhez tényleg kell az erős proci, nem elosztható, lehet ráereszteni az erős gépet :D.

Ha valaki olvassa ezt és tud működő megoldásról - azt hogy építettek clustert r-pi -ből, tudom -, az sikkantson, pls :D.

-----

Update :D.

Rátaláltam erre.

Business case van ahogy elnézem. Ebből fakadóan gyanítom hogy már lehet kapni ilyesmit a "boltban" valahol, folytatom a keresést.

Metróalagút....

Nagyon régen olvastam arról hogy a metrót annó azért építették olyan mélyre - és azért olyan nagyon drága az üzemeltetése is, a szellőztetés és a mozgólépcsők hossza, stb. miatt -, mert javában készültek a háborúra.

Ezt nap mint nap fizetjük lelkesen, bár még most is jó óvóhelynek 3 napra.....

Manapság egyre másra épülnek a szervertermek.....

Miért ne használnánk ki elődeink "okosságát", ha már úgyis ott van és sok pénzbe kerül.

 

A biztonság megoldott.

 

A szállítás megoldott (nem kéne átalakítani a metrókocsikat imho hogy beférjen egy szerverszekrény)...

 

Az áramellátás szintén, a hűtés, temperálás sem akkora nagy gond ott lenn. 

Persze a biztonság miatt nem árt alternatív kijáratot csinálni - ha le kell zárni valamiért a metró oldalit -, de ez nem lehet akkora gáz....

 

Persze ez nem csak a magyar metróra igaz :).

 

 

Kocsifeljáró fűtés

Jó hideg lett reggelre....

 

Annak idején a Linux-flame -en az egyik srác mesélt egy nagyon klassz megoldást kocsifeljáró melegítésre, amikor azon ment a vita hogy a budai villákban azért lopják az áramot, mert drága az elektromos fűtés, legalábbis az utca fűtés az :D. Nem is osztanám ezt meg, ha nem olvastam volna a minap Öveges prof egyik könyvében az eljárást hasonlóan, úgyhogy azt hiszem megtehetem. (Remélem nem rontom a srác apukájának a bizniszét...)

 

Egyébként sem biztos hogy jól emlékszem az összetevőkre, bár nagyot nem lehet tévedni, akinek meg kísérletezni van kedve, hadd tegye, akit meg érdekel de nincs kedve szórakozni, lehet hogy bejelentkezik a "mester" errefelé és akkor meg lehet keresni ;-).

Annak idején azt gondoltam hogy a vasútnak jó lenne ez síneket melegíteni, de nem nagyon izgatott senkit se természetesen...

 

Szóval a lényeg.

  • Vegyünk egy kb. 3 méteres (Lehet hogy másfél méter volt az eredetiben...) alulról zárt vascsövet és egyharmadáig töltsük meg legalább 60 fokos vízzel. 
  •  Hagyjuk hogy a gőz betelítse a csövet végig, majd légmentesen hegesszük be a cső tetejét is.

Már kész is van a "fordított hűtőnk".

Amikor a cső hűlni kezd, kicsapódik a pára, ami vákuumot okoz a cső tetejében -> már 4 fokon forrni fog a benne levő víz. Ha leássuk a csövet a földbe, akkor hideg esetén gyönyörűen fogja a cső tetejét fűteni a 3 méteres mélységből a föld.