szerda, november 22, 2017

A révész

Hat éves koromban még nem tudtam úszni. 

 

Mindez nem akadályozott meg bennünket abban hogy a Szamos folyó szabad strandjára lemenjünk, szigorúan csak addig ameddig nem mély :).

Pedig fontos a pontos hely, mert volt a folyón keresztben egy kötél, amin keresztül egy idősebb bácsi - legalább is nekem abban a korban idősnek tűnt - révészkedett, a csónakot valami csörlőszerűvel vontatta.

Nekem ez nagyon tetszett, és már akkor is nagyon szerettem beszélni, szóba elegyedtünk.

 

Vannak az életben fontos pillanatok. Talán érezzük az adott percben hogy ez most az, talán nem, de később mindenképpen tudjuk. (Aztán gyakran csak annyit tudunk róla hogy az a pillanat elillant ;-).)

 

Két dolgot mesélt el az öreg.

"Tudod-e fiam, hogy mit kell csinálni akkor, ha elkap az örvény?"

Naná hogy nem tudtam.

"Sokan kapálóznak, összehúzzák magukat, na őket le is viszi a víz, nem jönnek ki élve. Nyújtsd ki magad, a kezedet is, hagyd hogy pörgessen meg, akkor majd kidob. Van olyan örvény is, ami levisz nagyon mélyre, de azt ne feledd, hogy ő az erősebb. Ha soká dob ki, akkor úgyis mindegy, de ha kapálózol, akkor biztosan véged."

 (Jóval ez után a koleszban Bajai srácok mesélték hogy sportot űztek abból hogy örvénybe ugráltak, később döbbentek meg amikor látták hogy milyen roncsok voltak a vízben, amit szerencsésen elkerültek hogy mekkora botorságot is műveltek ezzel....)

 

A másik története az volt, hogy úszás közben az embernek nem tökéletes a távolság érzete. Nem tudod hogy igazából milyen messze van a folyó másik partja. Sokan jártak úgy, hogy amikor nekiláttak a folyó átúszásnak, úgy érezték hogy nincs erejük átérni a túlpartra.

Megfordultak. Lehet hogy csak pár méterre voltak pedig.

Aki már addig fáradt volt, nyilván egy idő után arra a megállapításra jutott, hogy mégis inkább az eredeti volt a jó irány. Majd vissza. A legvégén a folyó közepéből húzzuk ki őket...

 

"Ezért egyvalamit jegyezz meg jól, fiam. Ha át akarsz úszni a túlpartra, ne fordulj vissza. Ha mégis úgy döntenél, jól gondold meg, és azt a döntésed ne változtasd meg mert különben úgy jársz mint azok akik több cikk cakk után belefulladnak a folyóba".

Megjegyeztem.

Sajnos az öregúr nevét nem, de úgy gondolom hogy legalábbis hasznos dolgot mondott el, és természetesen ez nem csak az úszásról meg a  folyóról szól.

 

Remélem tetszett annak aki olvasta.

Ha valaki meg megörvendeztet azzal hogy megmondja hogy hol is volt pontosan a szabadstrand, annak örülnék.

 

Régi sztori....

Ez a történet legalább 30 éves, még nem lehetett tudni hogy milyen izgalmas változások lesznek itt....

Szóval itt volt még a vasfüggöny javában, igazából emiatt érzem aktuálisnak. Most is ugyanaz a mentalitás, de nem vagyunk bezárva. Öröm ez vagy bánat?

 

Jó atyám egy kis településen dolgozott agrármérnökként.

Akkoriban emlegette sűrűn hogy "könyvelőkre nem szabad bízni a gazdálkodást, abból csak a baj van.". Őszintén szólva azt hittem hogy Marxékra céloz ezzel - amiben azért nem tévedtem én olyan nagyon, de adott esetben nem az volt a kiváltó ok :) -, később elmesélte hogy miért is.

Intermezzo :). Sírva rontott be - a későbbiekben még említett - tsz elnökhöz a könyvelő, hogy

  • Kovács Miska elköltötte az egész évre szánt keretet, és csak egy fél teherautónyi vegyszert hozott!

 Ami hatalmas nagy skandalum volt. Apu mondta is hogy iszonyatosan odafigyelt hogy ne legyen semmi baj az általa kiválasztott modern szerekkel, egy fia kukac ne legyen az almában. (Azt rajta kívül úgy sem értékelte senki hogy az általa preferált cuccok sokkal kevéssé károsak a környezetre - méhek, ivóvíz, halak -, valamint az almát fogyasztó emberekre...). Év végére még maradt is a fél teherautónyi cuccból, a termés kiváló volt, úgyhogy jó atyám megmenekült a könyvelőtől,

 

  • Azt veszel amit akarsz

kapta meg az elismerést....

 Na de térjünk vissza a lényeghez.

Egyszer az öreg berontott az elnökhöz hogy baj van, lopják a műtrágyát ami ki van rakva a földek mellé, későbbi felhasználásra. (Logisztikai probléma, lerakták, majd ahogy haladt a gép, felhasználták.)

  • Nem baj az, magyar földbe kerül, mondta erre az elnök.

Hökkentem ezen, kérdeztem  is atyámat hogy kiféle, miféle ember volt ott a "főnök".

  • Böcsületes négy elemis parasztember, fiam

Végül is.

Több műtrágyát vittek ki innentől fogva, elvégre tényleg nem tudták másra felhasználni, átlendültek ezen a kérdésen. Ha azt nem zavarja akinek vigyázni kellene rá.... (Megj: ezért ciki hogy elment a fejünk felől a vasfüggöny, imho....)

 

No de még egyszer berontott később apu, miszerint a vegyszerraktárt is dézsmálják.

  • Nem baj az..., kezdte volna az elnök,
  • Jó, jó, de megmérgezhetik magukat.
  • Hmmmm, tényleg, most mi legyen?

 Kedves olvasó, te mit tettél volna, hm :)?

 

Meghirdették hogy a tsz ingyen, meghatározott rend szerint elvégzi a kiskertek növényvédelmét, méregnaplóval, tájékoztatással.

 

Cserébe aki hozzányúl a raktárhoz, annak nem lesz öröme....

(Vagy annak nem lesz aki azt hiszi hogy nem lesz olyan aki ezek után megtenné, és nem emlékszik a rokonok című szerzeményre vagy azt hiszi, rá ez nem vonatkozik, de ez már egy másik és talán nem is annyira publikus történet....)

Miért támogatják a multik a startupokat?

Ez a kérdés merült fel ma az egyik oldalon, és úgy gondolom hogy megér ez a egy kis feljegyzést. Már csak azért is, mert rákerestem a multi cégekre, és megrökönyödve tapasztaltam hogy a wikipédián eléggé fura szócikk - legalábbis számomra fura - található róluk. 

 

Egyszer egy ismerős panaszkodott egy buliban a főnökére, már meg nem mondom pontosan hogy mi volt a baja, de azt tudom hogy körülbelül mit mondtam neki. Mármint hogy valószínűleg a főnöke - echte magyar vállalkozó a jobbik fajtából - azon a lépcsőn van, amikor már az utódláson töri a fejét, nem érzi úgy hogy a cég és ő egy entitást alkotnak, szeretné valahogy a művét tovaadni az utókornak. Akkor világosodott meg bennem hogy mi is az a multicég.

 

Gondolom ma már nem sokan olvasnak családregényeket,  ez a szüleink és nagyszüleink sportja volt elsősorban, de az ezekre jellemző tulajdonság - idézem a wikiből "feltörekvés, a konszolidáció és a hanyatlás korszakai" - nem a véletlen műve. Megjegyzem itt hogy ifjúkorom egyik kedvenc filmsorozata az "Onedin család", megtévesztő magyar címe ellenére nem családregény ;-). (Eredeti címe Onedin Lines volt..)

 

Nagyon sok cég - beleértve a kis cukrászüzemeket is például - sorsa az életben is hasonló volt, sőt ez ma is megfigyelhető jelenség természetesen.

 

Hogyan élheti túl egy cég az alapítója elvesztését? 

 

Fából vaskarika, mondhatnánk, hiszen a cégek felemelkedéséhez általában olyan habitusú emberek "kellettek", akikre nem jellemző hogy a kezükből könnyen kiadnák a kormányrudat, ez óhatatlanul maga után vonta a későbbi hanyatlást.. 

Ha valaki kíváncsi arra hogy milyen habitusú, könnyen leellenőrizheti itt, én példul ENTP vagyok....

Mégis léteznek olyan cégek amelyek bőven túlélték az alapító(ka)t és köszönik szépen megvannak jól. Hogyan lehet ez? Ha megkérdezünk egy multit, akkor sűrűn találkozhatunk azzal a kifejezéssel hogy "vállalati kultúra". Ez sem a véletlen műve. Csak azok a cégek maradhattak fenn anélkül hogy egy megadott kéz tartsa őket egyben, ahol kialakult egy olyan kultúra, ami ezt  - mármint azt hogy  ne legyen szükség autoriter tulajdonosra, ez nem jelenti azt hogy vezetőre sem, természetesen - biztosítani tudta.

Ez a tudás persze másolható, tanulható, ennek eredményeképpen akár még az alapító(k) tevékenykedése közepette kialakulhat a megfelelő szervezet, látunk is erre manapság számtalan példát, én csak a kialakulásának okát akartam felvillantani. (Kitérhetnék itt most a minőségbiztosítás értelmére is, mert azzal kapcsolatosan is eléggé fura képzetek vannak az emberekben szerintem, de jusson mindenkinek az eszébe a balkezesség...)

 

A lényeg ebből az, hogy a kialakulásából fakadóan a multik olyan szervezetek amelyeket a "hatékonyság szelleme" leng körül. (Értsd, teljesen mindegy hogy milyen modellből fakadóan hatékony, a léte, hogy a sok hasonló kezdeményből fennmaradt "vezető" nélkül, az biztosítja ezt...)

 

Egy kis intermezzó... Egyszer lelkesen beszéltem az egyik akkor épp kedvenc heppemről a húgomnak aki türelmes hallgató - elvégre végzett gyógypedagógiát, lásd az okát itt -  és amikor nagyobb levegőt vettem, csendesen megjegyezte hogy amiről beszélek, annak a nagy részét lefedi a mátrixosítás, és hogy az ő cégüknél nagyon kevés hierarchia szint van, már régóta. Amikor felcsattantam hogy mi a francért nem publikálják mindenfelé ezt, akkor azt mondta hogy ez biztosítja nekik a többek között a versenyelőnyt....

Namost.

 

Van egy cégünk, ami hosszabb életű mint egy ember. Nem csinálhatja mindig ugyanazt, hiszen a világ változik. Új termékeket hogyan valósíthatunk meg? Az egyik lehetőség az, hogy a cégen belül próbálunk új dolgokat megvalósítani, de nem könnyű dolog ez, hiszen túl sok erőforrásunk van, nagyon könnyen fecsérelhetjük ezeket el "remek" dolgokra.

Intermezzó... Havonta egyszer elmesélhettem egy ötletemet néhány éve, kaptam rá piros pontot -> fiók, vagy kaptam rá jogos kritikát. Nem azért mert érdekelt igazából bárkit is az épp aktuális ötletem - azért nem tartották érdektelennek -, csak mert a felesleges "szikráimat" így lehetett levezetni. Egyszer Gyuri egy ilyen alkalommal elmesélte az egyik saját ötletét. Baromi jó volt, lelkesítő. Persze a fiókban. Ők addigra már túl voltak azon hogy sok - egyébként kiváló - ötletüket próbálták megvalósítani, majdnem csődbe mentek miatta....

Ezért támogatják a multik a startupokat.

Csapatokat, akik új ötleteket visznek el a siker előszobájáig.

Sok százból egyet.

Nekik nem kell törődni az érdektelen ötletekkel.

 

És ez jó nekik is, meg a feltörekvésre váró csapatoknak is.

 

Szerintem :D.

 

Miért vette meg a Facebook a whatsappot?

Nem ismerem a whatsapp-ot, csak most néztem utána hogy mi is az, még az is lehet hogy nem pont azt csinálja az alkalmazásuk, amit gondolok róla.

 

Azon kevés "ős" számítástechnikusok közé tartozom, akik nem használnak okostelefont. Tudom hogy ez lassan már nagyon kínos, pont ugyanannyira gáz mint amikor azon kevesek közé tartoztam akiknek mobiltelefonja volt. Rejtegetni kellett akkor is, most is ;-). A fejlesztés miatt előbb utóbb meg kell hogy törjön az ellenállásom, hiába tartok más androidos eszközt, azért az nem az igazi....

 

Ha jól értettem, akkor a címben említett cég alkalmazása azt "tudja", hogy bármelyik ilyen eszközről tudunk sms-t küldeni bármelyik hasonló készülékre, ingyen. (Persze az ingyen szó érdekes ez ügyben, mert net hozzáférés kell hozzá, a gmail hasonló funkciója meg nem fogyasztja a keretünket ha jól tudom, de mint említettem nem vagyok tájékozott a témában. Meglehet hogy ez sem, no meg ha az FB veszi a szárnyai alá, akkor a szolgáltatók azt is honorálni fogják....)

 

Nagy kaland. Egy olyan szolgáltatást árulnak amit bármely szolgáltató nyújtani tud most is, a tetejében nem okos telefonokra is. Rengeteg "ingyen sms-t" ígérő előfizetéshez juthatunk most is világszerte.

 

Utólag mindig könnyű okosnak lenni. Szerintem nem könnyű befektetőt találni egy ilyen ötletre.

 

Miért buktak rá erre a szolgáltatásra a felhasználók, mint a kacsa a nokedlire?

 

Gondolom egységes felületet ad minden platformon, és valószínűleg - mint említettem nem próbáltam - könnyen kezelhető, biztosan vannak benne template-ek, csoportosíthatjuk az üzeneteket, esetleg az utóéletükkel is foglalkozni lehet, nem mellesleg nem kell tanulnunk semmit ha telefont váltunk. Azt is megkockáztatom hogy sima sms-t is küldhetünk a magamfajta őskövületeknek. 

 

Jó, jó, de miért kellhet ez a Facebooknak?

 

Mit árul az FB (most majdnem mögé tettem azt a bizonyos betűt ;-) )? 

 

Kapcsolati hálót, és azon alapuló szolgáltatásokat, reklámokat. 

No de nincsen könnyű dolga. Épp a minap néztem valakinek a sirámát, aki azon panaszkodott, hogy nem tökéletes a "célzás", sok a "kattintós farm". Vékony jégen lavíroz ez az ingyenesnek hirdetett szolgáltatás. Ki kell szolgálnia a felhasználók - többnyire rejtett - igényeit, de meg is kell élnie a piacon.

Emiatt kapjuk az ismerősök visszaigazolásakor azt a kérdést hogy az életben is ismerjük-e az illetőt, ha valami nem teszik, akkor azt valóban eltakarítja a szemem elől. (Hiába morog emiatt a megrendelő, ha az erőszakos nyomulás miatt elvándorolnak a felhasználók, akkor a hirdetőnek megmarad a szolgáltatása, de az FB lehúzhatja a rolót, ott nyomulnak mellette a többiek, a Google-nél örömünnepet ülnének nyomban...)

 

Mikor és kinek küldünk rövid üzeneteket?

Itt lehet a kutya elhantolva szerintem. A kapcsolati hálónkat megerősíthetjük ezzel jelentősen, különösebb erőfeszítés nélkül. Bővülni is fog, és a valós kapcsolatokat fogja tartalmazni. Ez pedig elég sok pénzt megér egy ebből élő cégnek.

 

Szerintem, persze, lehet más másképpen látja.....